A lakodalom ma is nagy esemény akár csak régen. Nagy előkészületet igényel. A kis lakodalommal felérő csigacsináló után, ahol tánccal "taposták el a csiga végit, hogy ne bomoljon", jött a lakodalom előestéje, ezt régen síróestének
nevezték. Itt volt a legnagyobb és a legjobb a mulatság. Azért hívják
síróestnek, mert a leány és a legény még utoljára kisírhatja magát a
házasság előtt.
A rákövetkező nap az esküvő napja.
A menyasszony házától mentek a vőlegény házához, ahol vacsorával várták
a népet, majd a vacsorát igazi mulatság követte. A vacsora után
közvetlenül a vőfély asztalbontás után sortáncban kísérte fel a
jelenlevő asszonyokat sortáncra.
Érdekes mozzanat még a szitatánc.
Estére a vőlegényes házhoz vitték a menyasszonyt. Ott először a
vőlegény táncolt a menyasszonnyal. Ilyenkor általában megtréfálták őket.
Az ügyesebb férfiak ellopták a háziasszony szitáját és loptak mellé
gyertyát vagy mécsest. Majd közelmentek az ifjú párhoz és a gyertya
világánál a szitán keresztül igyekeztek megnézni, hogy nem "kaptás-i a
vőlegény lába". Kaptásnak az olyan jószágot, lovat nevezték, amely a
lábait kapkodja, csámpásan megy. A háziasszony bosszúságára néha
sikerült eltörni a szitát. De volt olyan, hogy a kíváncsiskodó hanyatt
esett, erre a násznép nagyot nevetett. Ezzel is szórakoztatták a
vendégeket. Akkor csak az táncolhatott, akit a nagyvőfély táncra hívott
és pár lépés után átadott valakinek.
A sortáncot a férjes asszonyok járták, mivel ez az ő táncuk volt. A szakácsasszonyok táncát
a főző asszonyok és a felszolgálók legények járták. Sokszor újra
kezdték. A levesért, a tyúkért, a sóért, a paprikáért. Ez így órákig is
eltarthatott.
Ezután került sorra a hívatlan vendégek tánca,
ami a menyecskének szólt. Ezek az emberek maskuráknak öltöztek. Ez
mindig nagyon tréfás volt. Gúnyolódó hangú bevezető a vőfélyvers után,
ami azzal fejeződött be, hogy:
Ezután
megkezdhették a kikent arcú maskurások a táncukat, de a nóta nem volt
kedvükre való. Nem tudtak rá táncolni, vagy ha igen akkor is nagyon
rövid volt. Mikor végre kívülkerültek a maskurák a házból, a vőfély azt
kiáltotta, hogy:
A szabad táncban, csárdásban
mindenki szabadon járhatta. Sokszor kis körbe járták összefogódzkodva. A
lassút mindig a friss és az ugrós követte. A lendületesebb részeknél
gyakran megesett, hogy a férfiak elengedték párjukat és külön táncoltak.
Kontyolás után még ma is a menyasszonytánc
következik. A 60-as években a menyecskeruhában történt a tánc, de
manapság az újasszony az esküvői ruhában marad, mint régen a
századfordulón. Nem sokáig maradt fenn ez az új változatos szokás. A
menyecske bekötött fejjel táncolt a vőfély búcsúztatója után, amelyet a
menyasszony nevében mond:
Emelkedett hangulatban, a lakodalomban gyakran használtak különböző táncszókat. Ezek kis rövid versek, amelyek egy-két sorosak.
Ha egy fiatal házasember feleségével táncolt, gyakran kiáltotta: