A 2005-ös falunapon 2005. augusztus 13-án 18.00 órakor került sor Mikepércs első testvértelepülési szerződéskötésére az Erdélyben található Nagygalambfalvával.
A szerződéskötés előzményei
Tímár
Zoltán polgármesterben már megválasztása óta érlelődött a gondolat,
hogy a község fűzze szorosabbra kapcsolatát az elszakított nemzetrészben
élő magyar emberekkel, testvéreinkkel.
Hosszú keresgélést és sok-sok találkozót követően Erdélyben rátalált Nagygalambfalvára, a tavaly önállósodott településre, Kányádi Sándor költő szülőfalujára.
Ott járva tisztességes, nemzetszerető és -féltő emberekkel találkozott,
akik örömmel tettek eleget a testvértelepülési felkérésnek, és
szeretettel fogadták a Mikepércsről érkező gyerekekből és önkormányzati
képviselőkből álló delegációt. Gyerekeink több díjjal térhettek haza a
Kányádi Sándor tiszteletére rendezett versmondó versenyről.
A
találkozó alatt szoros barátságok szövődtek, így az elválás pillanatában
már azt tervezgették, hogy milyen lesz a viszontlátás a mikepércsi
falunapon. Reményeink szerint az első testvértelepülési
szerződéskötéssel Mikepércs hagyományt teremt, újra elveti magját ez
egységes nemzetben való gondolkodás eszméjének, annak, hogy magyarok,
testvéreink nem csak a határainkon belül élnek.
A közös élmények, egymás hagyományainak, gondolatainak megismerése a fő cél.
Részlet a testvértelepülési szerződésből:
"Mi
Isten által támogatott közös nagy ősöktől származott, de egymástól
erőszakkal elszakíttatott, az Ellen szabad prédájának kibocsáttatott
Testvérek, kik egymáshoz és együvé tartozásukat a történelem vad folyása
alatt oly sokszor bizonyították, s kiket a valóban sem külső, sem belső
ellenség egymástól sem elszakítani, sem eltaszítani nem tud, mert
ízig-vérig, szívig-lelkig összeköt a múlt, a jelen és a jövő, Isten
előtt Szent Hittel fogadjuk, hogy egymást soha meg nem tagadjuk, egymást
soha el nem hagyjuk, egymásnak örökön-örökké segítséget és támaszt
adunk, jöjjön bármely idő - légyen abban vihar, sötétség, boldog fény és
jólét..."
Nagygalambfalva
A falu 2004-ben vált ismét önálló községgé. A település belterülete szögekre oszlik. Templomszög, Patakszög, Alszög, Fölszög, Malomszög (a szög falurészt jelent).
Látnivalók: a falu belterülete építészeti emlékeket, határa pedig természeti ritkaságokat tartogat a látogatók számára.
Református temploma
a falu közepén a templomdombon épült átmeneti stílusban a XIII-XIV.
században. A templom 1970. évi állagmegóvó munkálatai során feltárt
művészeti értékei: a szentély ülőfülkéje, a sekrestyeajtó kerete, a
korabeli bolthálózat rajza és a középkori freskók (triptichon - az első
Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolja, a második kép témája Mária
mennyei megkoronázása zenélő angyalok társaságában, a harmadik kép Szent
Dorottyát ábrázolja a kis Jézussal).
1989-ben a hajó déli falán
külső freskót tártak fel, melyen feltehetőleg a keresztről való levétel
látható, s egy felirat: "javítva 1479 Szent Bertalan".
A protestáns időszakból bőven maradt fenn írott dokumentum, melyek alapján nyomon követhető a falu és egyházának története.
A településen már 1566-ban létezett iskola.
Erről a székelyudvarhelyi református egyházmegye levéltárában található
jegyzőkönyv bejegyzése tanúskodik, mely szerint az akkori iskolamester
így ír alá egy végrendelet: "Én Galambfalvi Pál Diják ki vagyok ith
galambfalwaj mester." 1566 május 11. Az 1870-es években épült kőiskolát
mára átalakították, benne tornaterem, könyvtár és helytörténeti
gyűjtemény kapott helyet. Vele szemben áll az 1980-as években épült,
korszerűen felszerelt iskola. Az I-VIII. osztályban pillanatnyilag 126 gyerek tanul. Az óvodába 56 gyerek jár.
A falu északi részén található a Rák-tava természetvédelmi terület,
tengerszint feletti magassága 600 m. A tó egy földcsuszamlás
következtében jött létre, nagyrészt nádas fedi. Szabadon látogatható. Vártető - másik érdekes látnivaló a falu keleti részén. Valamikor földvár állott itt. A földvár magaslata a Vágás-patak szurdokvölgyén felfelé haladva közelíthető meg.
A település nagyjai:
Sebesi Jón (1860-1894) költő, író, publicista, Benedek Elek jó barátja
és munkatársa; Feleki Miklós (1818-1902) a XIX. század híres színésze, a
budapesti Állami Magyar Színház érdemes művésze; Toró Tibor
atomfizikus; Sütő Petre Rozália grafikus és Kányádi Sándor költő.
A falu lakói méltán büszkék nagyjaikra. Kányádi a szülőföldje iránt érzett gondolatait így foglalta verssorokba: