A gyülekezet eredetéről
A mikepércsi református egyház története a magyarországi reformáció korai időszakára nyúlik vissza. 1570-ből származik a gyülekezetre vonatkozó első adat.
1605-ben Bocskai 75 hajdúcsaládot hozott az eredendően szláv telepítésű
községbe és ezzel nem csak a magyar lakosság, hanem a református
egyháztagok száma is jelentősen gyarapodott.
A gyülekezet
folyamatos fönnállására a 17. században a lelkészrendelések utalnak,
amelyről 1662, 1666, 1668, 1690-ből van tudomásunk. 1686-ban a források a
lelkész mellett működő professzorról is említést tesznek, ami azt
mutatja, hogy az iskolában latint is tanítottak. 1693-ban a parókiális kúria a hozzátartozó kerttel az egyház örök tulajdonába került.
A
18. század első harmadában, az 1730-as évek táján a nagyváradi káptalan
igyekezett a gyülekezet működését akadályozni, de eredmény nélkül. Az
egyház nem csak hogy változatlanul fönnmaradt, papjait 1754 óta az
anyakönyvek alapján ismerjük, hanem felszereltségét tekintve is a jobb
helyzetben lévő gyülekezetek közé tartozott, erre enged következtetni az
1763-as egyházlátogatás alkalmával összeírt felszerelési tárgyak
lajstroma. Ez megemlékezik egy 1717-ben készült ón tányérról, 1741-ből
származó arany- és ezüst pohárról és ugyancsak ebből az évből Árva
Bethlen Kata ezüst tányér adományáról több nemesfémmel és selyemmel
hímzett úrasztali kendő és abrosz társaságában.
A ma álló
templomot az emlékkel foglalkozó két alapvető publikáció, Kováts J.
István református templomról szóló nagy monográfiája és Szőlősi Gyula
szerkesztésében megjelent, Hajdú-Bihar megye műemlékeit bemutató kötet
azonosnak tartja e régi és tehetős gyülekezet első templomával. Kováts
J. feltételezi, hogy korábban más felekezet használatában volt, utóbbi
pedig 16. századi eredetűnek véli.