Kezdőlap >> Település >> Kulturális értékeink >> Mikepércs táncéletéről

Mikepércs táncéletéről

Táncalkalmak
A 60-as években Mikepércs táncélete szinte kizárólag a lakodalmakra és a bálokra korlátozódott. Régen a városban rendezett bál és a mikepércsi bálok között annyi volt a különbség, hogy a faluban a fiatalok a csárdást szerették és tudták annyira, hogy az úgynevezett szalontáncok mellett, ha ritkán csárdást húztak, akkor csárdást jártak és nem valami oda nem illőt.

Az 1900-as évek elején egészen 1920-ig még megvoltak azok az igazi táncalkalmak, ahol hagyományos módon, hagyományos táncokkal szórakozott, múlatott az ifjúság. A dédnagypapám mindig azt mondta: "Ezek voltak az igazi bálok." Ott gyűltek össze a fiatalok ünnep, vagy vasárnap délután és vidám szórakozással töltötték az időt.

Egy idő után külön tartották a bálokat, mert a hajnalzugi és a cigányzugi legények sokszor vitába keveredtek. Szemben álltak egymással, mivel ellenségeknek tekintették egymást. A cigányzugiak a Tólaposra jártak. Vasárnap ebéd után a fiatal legények a csapszékbe jártak, ott találkoztak, és a bálgazda által felfogadott cigánybandával mentek ki a Tólaposra. Dalolva és hangos muzsikaszó mellett sétáltak végig az utcán, egészen a falu végéig, a tánchelyig. A mulatság borozással kezdődött, de a  tánchelyen a legények szinte sohasem ittak, legfeljebb a zenészek számára vittek magukkal megfelelő mennyiségű, a hangulat megteremtéséhez szükséges bort. A lányok érkezéséig a cigányok elhúztak egy-két nótát. Ez többnyire verbunkos volt. Ilyenkor "verbunkoltak" a legények. A verbunkos nem szöveges dallam. A legények körben táncoltak. Ki-ki a maga táncát, de voltak olyan egymást követő részek, amelyek mindig állandóak voltak. De ismerik a verbunkos "magyar szóló"-t, amely 32 figurából állt. A leghíresebb táncos Kozma Mihály, aki nagyon szépen járta a verbunkot. Öreg korára már csak nyolc figurájára emlékezett. A 60-as években Sütő Imre, Kozma István és Kelemen László álltak jó táncos hírében.

A lányok kart-karba öltve öt-hat csapatban mentek ki a Tólaposra, ahol félkaréj alakban körbeállták a legényeket. A zenészek mindig a nyugati részen foglaltak helyet az előre előkészített lócákon, székeken.

A táncrakérés nagyon egyszerűen zajlott. A legény csak odaintett a kiszemelt hölgynek, így kérte fel a táncra. Mikor minden legénynek megvolt a párja akkor kezdődött a páros. Elsőnek lassú tánc, majd a sebescsárdás és végezetül az ugrós. A sebescsárdásnál a legények különböző csapásokkal tették színesebbé a táncot. Volt olyan nóta, amely több mint egy fél óráig tartott. A nóta végén a lányok visszamentek a helyükre, aztán várták a következő táncot.

A legénykor már 15-16 év körül elkezdődött. Amikor a fiúk elhagyták az ismétlő iskolát, már legénynek tartották magukat. Ilyenkor a kislegény már a következő bálra készült. Ha a bálgazda beengedte szabad volt az út.

A zenészeket a legények fizették, közösen összeadták a pénzt, minden legény egy koronát fizetett. A megmaradt pénzből a bálgazda bort vett mindenki számára. A legények dalolva mentek az utcán. A kislegények elől, majd őket követték a nagyok, majd a banda.

A bálon a lányok sohasem táncoltak lányokkal, legfeljebb az odakerült fiatalok táncoltak egymással. Amely fiatal nem tudott táncolni, az nem mert elmenni a bálba. Ha kellett a fiatalok otthon a négy fal között gyakoroltak, hogy ne maradjanak szégyenbe a bálon. A legények pedig az ólban táncoltak felfordított seprűvel. A seprű helyettesítette a lány partnert. A verbunkot pedig az összegyűlt cimborákkal gyakorolták. Amikor esteledett, a lányok csoportosan, ahogy jöttek, úgy távoztak az összejövetelről.

Nem illett az, hogy legénnyel kísértessék magukat haza. Az olyan lányokra nagyon rosszat mondtak volna. A legények pedig a zenészekkel indultak vissza, akik még megittak egy-két pohár bort és csak azután tértek haza. Az első bált húsvét második napján tartották. Szinte majdnem minden második, harmadik vasárnap megismételték. A kisasszony napján záruló időszakban 7-8 bált tartottak általában.

Most újra feléledt ez az igazi mikepércsi hagyomány, hiszen egyre több fiatal akarja elsajátítani a mikepércsi tánc minden lépését, fortéját. Tehát elmondhatjuk, hogy a mikepércsi fiatalok életben tartják ezt az igazi falusi hagyományt. Mindenhol nagy kíváncsisággal figyelik a híres csárdást. Igazából ez a hagyomány egy pár éve keltette fel a fiatalok érdeklődését. A táncosok a falu minden rendezvényén megmutatják tehetségüket és egyre jobbá, és csiszoltabbá válik a tudásuk. Az a legszebb az egészben, hogy a gyerekek minden ütemét érzik a zenének, és nagy odaadással táncolnak.

Megosztás közösségi oldalakon
Mikepércs főtér élőkép
Belépés/Regisztráció Belépés/Regisztráció

Facebook connect Belépés Facebookkal

Regisztráció helyett egyszerű belépés!
A lenti gombra kattintva beléphetsz a Facebook profilod segítségével weboldalunkra.

Tovább a profil oldalamra

Facebook kilépés!
A lenti gombra kattintva kilépsz a Facebook profilodból.

Kiadványaink Kiadványaink
Időjárás Időjárás
Online Pércsi TV Online Pércsi TV
Virtuális séta Virtuális séta
Virtuális séta